„Kultúrember, a nemzet parlamentjében nem gyújt füstbombát, nem véd bűnözőket, és nem trágárkodik"– nagyinterjú Stoffán Györggyel

Ködös, levélhullató őszi napon kerestük fel Stoffán György írót, vidéki otthonában annak apropóján, hogy az utóbbi időkben saját blogján és a közösségi oldalakon olyan írásokat közölt, amelyek a mai médiavilágban szokatlanok és megtartják a klasszikus újságírás minden szabályát. Ma, ez is szokatlan… Nem kötődnek ezek az írások pártokhoz, hanem egy teljesen objektív látásmódot, elfogulatlan és józan világlátást tükröznek. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy a jelen zilált világ-, és belpolitikai helyzetben bizonyos kérdéseket illetően hogyan vélekedik. A házba belépve olyan érzésünk van, mintha a 19. század valamelyik magyar kastélyában lennénk. A hangulat békés és szeretetteljes. Az író hellyel kínál és maga is helyet foglal kedvenc nád-karosszékében, a hatalmas étkezőasztal mellett.

–      Na, mondják mire kíváncsiak! – hangzik a kedvesen határozott felszólítás. – De először igyanak egy kávét, vagy ha szeretik, egy kis erdélyi szilvapálinkát. Merítsenek bátorságot…

Közben nézelődünk. A konyha és az ebédlő egy helyiség. A falakon családi címerek, képek, amelyek között ott van Horthy kormányzó, a Fekete Madonna pajzsba foglalt képe, amelyet az író a pálosok generálisától kapott… és ott van Szent Antal is. Az ajtó fölött pedig, egy 1948-as puska megmaradt vas-csontváza. Szemben családi képek… feleség, gyermekek, unokák… ősök és utódok. A kávé illata betölti az egész helyiséget.

–      Ön mostanában elég markánsan írja meg a véleményét a politikai életről, a jelenlegi zavaros világról. Milyen indíttatásból teszi és hol áll Ön politikailag?  

–      A politika ma, a hazudozás művészete. Soha nem tudjuk meg ki, és mit akar a mélyállam részéről, és ki, hogyan hajtja végre az elvárásokat. Éppen ezért, politikailag nem köteleződtem el. Magyar, katolikus író vagyok, így a magyar nemzet és az egyház bajait „zenésítem” meg. Nem öncélúan, hanem azért, hogy a felvetett problémák eljussanak az illetékesekhez. Ha eljutnak az sem, ha nem jutnak el, az sem garancia arra, hogy bármi változzék, de legalább leírtam. Politikusokról nem írok, mert ma egyetlen ember van, akit politikusnak lehet nevezni Magyarországon, és az a miniszterelnök. Slussz. Nincs több. Ugyanis attól, hogy valakit megválasztanak, még nem válik politikussá, még akkor sem, ha saját magáról azt hiszi, hogy az. A politika, nemes értelemben tudomány, erkölcs és művészet lenne egyszerre. Ám ezt a három értéket egyedül a miniszterelnök mondhatja magáénak a hazai palettán, és azt hiszem Európában is.

–      Akkor Ön mégiscsak Fideszes elkötelezettségű…

–      Ön nem tud elszakadni a politikai hovatartozás sötét és megosztó eszméjétől. Én egyetlen olyan embert becsülök, aki a nemzet érdekeit látja, és azokat igyekszik mesterien szolgálni. Nem a pártját, nem a Fideszes szemellenzősséget tartom becsülendőnek, hanem azokat a világos elképzeléseket és tetteket, amelyeket a miniszterelnököt a nemzet és a béke érdekében tesz. Ám, nem csak tőle függnek az eredmények – sajnos. Élesen elválasztom a személyt a politikai közösségétől. És ennek súlyos okai vannak. Ha minden hazai politikus olyan képzett és tisztafejű lenne, mint Orbán Viktor, akkor itt nem lenne semmilyen probléma. Sajnos nem így van.

–      Ön szerint tehát, Orbán Viktoron kívül nincs hasonló kaliberű magyar politikus?

–      Nincs.  

–      Ehhez a véleményéhez képest, lát-e esélyt és személyt arra, aki majd Orbán Viktor után hasonlóképpen tudja kormányozni Magyarországot?

–      E pillanatban azt látom, hogy ilyen politikus nincs, csak fejlődésképesek vannak. Lázár Jánost említeném elsősorban. Ő már egy következő generáció, más stílus, de az elkötelezettsége hasonló, mint a miniszterelnöké, de neki is sok tapasztalatra van még szüksége. A nála fiatalabbaknak viszont, még sokat kell tanulniuk. Tíz-tizenöt évet… És ez, csak a jobboldal. A baloldalon jelenleg kétféle (a)politikus van. Az egyik az öreg róka, aki nem akar kiesni a húsosfazék mellől, a másik a fiatalabb generáció, amelynek nincsenek politikai elképzelései, nincs magyar identitása, csak a pénzszerzési lehetőséget látja a hatalom mellett és által, ezért viszont bármire képes. Erkölcstelen és végtelenül ostoba. Amolyan kiszolgáló személyzet, akárcsak Szálasi, Rákosi vagy Kádár… idegen eszmék, idegen érdekek, erkölcstelenség és tisztességtelenség. Kultúrember nem használ füstbombát, nem véd bűnözőket, nem trágárkodik és megadja a tiszteletet a másik embernek a nemzet parlamentjében.

–      Más. Egyre gyakrabban halljuk, hogy az ifjúságot nehéz meggyőzni, nehéz velük szót érteni. Hogyan lehetne ebben az irányban áttörést elérni? Kik azok ma Magyarországon, akik a bizonytalan ifjú nemzedékeknek irányt mutathatnának? Esetleg, a sajtó, a különböző szervezetek, pártok tudnának-e irányt mutatni, erkölcsre nevelni?

–      Erkölcsre nevelni és irányt mutatni csak példamutatással lehet. Ha a családban, az iskolában nem lát erre példát a gyermek, akkor nincs mit továbbvinnie. Üres marad. Sajnos ezt látjuk ma a fiatalság buta és irányított hőbörgésében. A probléma azért súlyos és csaknem megoldhatatlan, mert a rendszerváltás óta elhanyagolták a nevelés kérdését. Ostoba, szemellenzős emberek ültek (és ülnek) a közoktatási és szakoktatási kormányzat bársonyszékeiben, akik alávetették a magyar köz-, és szakoktatást az európai liberális szellemiségnek. Harmincöt év nagyon nagy idő, és ennek a harmincöt évnek a mulasztásait már nem lehet korrigálni. Ha kihúznak egy fogat vagy levágnak egy végtagot, az nem nő ki újra… Egyre butább és erőszakosabb lesz az ifjúság, és ezáltal egyre kulturálatlanabb a társadalom. Ez pedig kihat minden kulturális intézményre, mert azok, hogy meg tudjanak élni, kénytelenek alkalmazkodni a társadalom műveletlenséghez… Ezernyi példát tudnék felsorolni. A sajtóban se reménykedjünk. Elképesztő az a rombolás, amelyet ma akár a jobb-, akár a baloldali sajtó művel. Trágárság, pongyola írások, politikai megmondó emberek és pénzhajhászás. Ma nincs igazi újságírás, mert a politika és a pénz határozza meg a mondanivalót. A hivatástudatról és a tudásról jobb, ha nem is beszélünk. Hol vannak már az olyan újságírók, mint Kubinyi Ferenc, Sztankay József, Müller Tibor vagy Giczy György, Tóth Sándor és Kipke Tamás?! Manapság már annak is örül az ember, ha egy cikk címe nem hemzseg a helyesírási hibáktól. A magyartalan fogalmazásról, a mondatszerkesztésről és a fogalmak értelmezéséről jobb, ha nem is mondom el a véleményemet!  

–      Az oktatásnak milyen irányba kéne terelnie a jövő társadalmát?

–      Az oktatásnak csupán a saját igen egyszerű feladatát kellene teljesítenie. Oktatni, nevelni a jövő generációit. Nem teletömni a gyerekek fejét az életben haszontalan tudásanyaggal. A legfőbb problémákat ma a mindenkori oktatási kormányzatok generálják. Régen megvolt a szellemi képességeknek megfelelő iskolarendszer. Ma az esélyegyenlőség okán az egészséges gyerekek vannak hátrányban. Tele vannak az iskolák SNI-s tanulókkal, de ők sem kapják meg a nekik megfelelő nevelést, a speciális pedagógiai módszerekkel való foglalkozást, mert nincs szakember. Az iskolapszichológusok menekülnek a pályáról, mert nettó cca. 300 ezerért nem fog havonta négy-öt iskolát lejárni. Részben, mert így értelmetlen is a munkája, másrészt mert nem hülye, hogy ennyiért fárassza magát. 

–      A mostani erkölcsi hanyatlás megállítható-e és ha igen, hogyan? Miért befolyásolja könnyebben a Nyugat romlottsága a fiatalokat, mint a hazai törekvés ennek megakadályozására?

–      Ez a hanyatlás nem mai keletű. Amikor a liberalizmus különválasztotta az egyházakat az államapparátustól, akkor kezdődött züllés. Megszűntek az erkölcsi normák, és a helyébe lépett a kommunista, majd a kapitalista embertelenség, a mammon uralma. Erkölcsi kontroll nélkül maradt az ország vezetése. Később, amikor már tiltották is a vallási nevelést, akkor a társadalom olyan szintre süllyedt, amiből már nincs visszaút. Nézzen körül! Dühöng a primitívség, a gyűlölködés, az emberi hülyeség. Egyetlen ma látható és tapasztalható baj és probléma sem tegnap kezdődött és nem csak az elmúlt harmincöt év okolható. A társadalmat sikerült lebutítani, hitetlenné, kapzsivá és aljassá tenni. Ez hosszú folyamat volt és még most sem vagyunk a csúcson. A gyermeki lélek nevelése nélkül nincs normális társadalom. És a gyermeki lelket nem volna nehéz fejleszteni, széppé nevelni a zenével, a művészeti oktatással. Ám, nem ez a cél. A kapitalista rendszer célja: termelőeszközzé nevelni a fiatalokat. Ma már így is beszélnek a munkásról, az emberről…  

–      Mi a véleménye a közelmúlt pedofil botrányairól?

–      Nem csak a pedofilbotrány drámai, hanem az egész gyermek-, és ifjúságvédelem rendszere. Ma bukás előtti római kor rendszerére hasonlít minden. Kifelé még igyekszik a mindenkori hatalom a szépet mutatni, de belül rohad az egész világ, mert egy jól szervezett maffia áll mögötte. Manus manum lavat. Van olyan „elkötelezett” újságíró, aki segédkezett egy tanú elhallgattatásában, pedofil ügyben, ma pedig nagyhangú pedofilkergető. Ott van a kegyelmi ügy is, amelynek olyan a háttere, mint a sűrű köd… Egy bicskei pedofil nevelő Svájcban szállítja a gyermekeket iskolabusszal, de Kónya, aki feljelentette őt börtönben volt. Azért nincs nyilvánosan véleményem erről az egészről, mert mindenki hazudozik, takargat, ködösít, és az igazságot mostanában nem fogjuk megtudni, ebben biztos lehet.   

–      Hozzánk is begyűrűzni látszik a keresztényüldözés. Mostanra elmondható, hogy az ellenzéki liberális pártok és a baloldali sajtó minden felekezettel szemben ellenségesen lép fel. Milyen hatással van ez a hétköznapi emberekre? Milyen következményei lehetnek ennek a mesterségesen generált gyűlöletnek?

–      A gyűlölködés minden esetben mesterségesen generált dolog, hiszen az ember jónak születik és szeretetre vágyik. A vallások elleni gyűlöletkeltés, az tiszta emberi szellem ellen való támadás. Minden vallás a Teremtő Isten iránti hiten, hűségen és parancsainak megtartásán nyugszik. A fő parancs, amely számtalanszor ismétlődik az Ó-, és Újszövetségben egyaránt, a felebaráti szeretetet hirdeti. Ezt akarják kiirtani, amikor Istent, a vallásokat ócsárolják, gúnyolják. Mert ahol szeretet van, ott nincs hazudozás, aljaskodás, a másik ember kihasználása, feljelentgetése, hamis vádaskodások, gyűlölködés. A kapitalizmus, azaz, az emberek termelőeszközzé alacsonyítása szeretettel nem megy, csak kapzsisággal, irigységgel, alattomossággal. És ez a célja a pénzvilágnak. Kiirtani a fölösleget a járványokkal, az oltásokkal, a lelket sárba taposni a vallásellenességgel, a rágalmazásokkal, az igazságszolgáltatásnak nevezett végrehajtó hatalommal, és a parancsot teljesítő rendfenntartókkal. A vallásellenesség már akkor látszott, amikor elkezdték a papok bűneit kiteregetni, általánosítva és rákenve az egész vallási közösségre. Noha százalékos arányban töredéke csak a civil társadalom bűnelkövetésének. Ez persze nem felmentés, hiszen egy áldozat is sok. Összemosták a pedofíliát a homoszexualitással, csakhogy minél nagyobb ellenszenvet ébresszenek az egyházakkal szemben.  Ennek is megvoltak a belső segítői. Áruló és beteges papok, a legmagasabb szintű egyházi vezetők, akik maguk is általánosítottak, és a maguk kormányozta egyházat bocsánatkérésre szólították fel, noha a bűn mindig egyéni döntés, a szabad akarat által. Summa summarum: a világ sátáni lett. A gonosz uralma még tart egy darabig és az emberiség sokat fog szenvedni, mire eljön a felismerés, a kegyelem ideje. Az egyházak is súlyos hibákat vétenek maguk ellen, amikor alkalmazkodnak ahhoz a sátáni világhoz, amelyben élünk. Teszik ezt ahelyett, hogy a harcos egyház megvédené a mózesi és krisztusi parancsokat. Európában egyszerre jelenik meg a zsidó-, és a keresztényüldözés. Más-más érvek és indokok alapján, de jelen van, és félelmetes! A kommunizmus szelleme valóban itt van és ki is teljesedik majd egy rövid időre, de ez kell is a társadalmaknak, mert óriási pofonok nélkül hülye marad és elpusztítja magát. Mindig a szenvedés hozza el a felismerést és a megtisztulást.  

–      Ön szerint a mai magyarországi pártok közül, melyeknek van komoly országot építő és nemzetmegtartó programja?

–      Az igazi országépítést és nemzetmegtartást pont a pártoskodás akadályozza. Milyen szép lenne, ha a politikus megelégedne a tudattal, hogy magyar, és ennek megfelelően segítené a nemzetépítést, a nemes célok megvalósítását. A mai helyzet nem ezt a szemléletet tükrözi. Olyan mélyre süllyedt a hazai belpolitika, amilyen mélyen a történelem során még nem volt. Ugyanakkor csak két párt van, amelyek sajnos nincsenek azonos platformon, de mindkettőnek a programjában ott van a nemzettudat, a haza féltése. Kár, hogy ez a két párt nem tud kiegyezni és egy irányba haladni a nemzet érdekében. A Fideszre és a Mi Hazánkra gondolok. Olyan politikai személyiség, mint Orbán Viktor, nincs több. Az ő politikai tapasztalata utolérhetetlen és ezt látva, minden ellenzéki párt az ő nevét szajkózza, amikor bármilyen vélt vagy valós problémát vetnek fel. Pedig, látni kellene azt, hogy nem Orbán Viktor a Fidesz. Ő egy igazi államférfi, komoly elgondolásokkal, tervekkel és szinte kötéltáncosokhoz hasonló politikai mutatványokkal, vagy inkább a pengeélen való kormányzással. A mai ellenzéki pártok semmit nem tudnának elérni a világpolitikában. Olyanok lennének a világban, mint a szállodai londiner. El kellene tehát választani a Fideszt, mint pártot és a miniszterelnök munkáját. A miniszterelnök egy államférfi, a Fidesz pedig csak egy párt, tele felkapaszkodott pénzhajhász, érdek-fideszes emberekkel, akárcsak a többi pártpolitikusai, elnökei. Ilyen a világ, és a jól fizetett politika. Csak kevés igazán elkötelezett van… A Mi Hazánk még politikai tinédzserkorát éli, és ezért ők is Orbán Viktort szapulják, amikor a Fidesszel kapcsolatos valós és megoldandó problémákról beszélnek, ezekkel igyekeznek politikai babérokat szerezni, ami a mai világpolitikai helyzetben nagyon helytelen magatartás. Nem értik meg, hogy ők is kevesek, mind a tudást, mind a tapasztalatokat illetően. Jó céljaik és meglátásaik vannak, de rosszul adják elő azokat. Fel kellene nőniük diplomáciában, politizálásban, és sokkal nagyobb önfegyelemre volna szükségük ahhoz, hogy el is érjék, amit a nemzet érdekében kigondoltak. Nem lehet minden interjú második mondata az, hogy én, én, én és mi, mi, mi… mert az szánalmas. Több alázatra és a tárgyalóképesség finomítására volna szükségük.  Ezt Orbán Viktortól lehetne megtanulniuk, és akkor azt mondom, hogy Toroczkai is felnőne a legnemesebb feladathoz. Egy békésebb, visszafogottabb magatartást tanúsítva elérhetnék, hogy Orbán Viktor is leülne velük egy asztalhoz megtárgyalni a kifogásolt problémákat, az elvárásokat, amelyek – hangsúlyozom – az esetek többségében jogosak és értékelhetőek lennének. Ám, nem a tini, világmegváltó, lázadó stílusban, hibás kommunikációval kellene közelíteni. Meg kell végre érteni nekik is, mit jelent a belpolitikai béke és az összefogás ereje.

–      És a többi párt?

–      Nézze! Olyan pártokról, amelyeket a hatalom és pénz utáni vágy hajt, amelyek idegen pénzen működnek, de sem programjuk, sem stílusuk, sem erkölcsi alapjuk, sem nemzettudatuk nincs, azokra kár még gondolatokat is pazarolni. Akikben csak gyűlölet és bosszúállási vágy van, azok nem politikusok, hanem a politika értéktelen sallangja.

–      Nem tartja mégis veszélyesnek ezt a sallangot? 

–      Nekünk mindig a legócskább jutott ellenzékből is. Azonban ez a gyűlölködés a magyar néplélekben kifejleszt egyfajta immunitást, mert a magyar néplélek a békét és a szeretetet hordozza magában. Vannak persze emberek, akik csalódottságból, irigységből, félrevezetettségből, pénzért odaállnak ehhez az erkölcstelen sallanghoz, és bizony veszélyt is jelentenek, de ez egy körforgás. Ha sikerül nekik választást nyerni, akkor az ő esetleges működésük ismét megerősíti a magyarok érték-centrikus többségét, a józan ítélőképesség terén, és hamar véget vet egy ilyen üres és értéktelen, gyűlölködő uralomnak. Sajnos a magyar embernek időről-időre kell egy-egy történelmi pofon, hogy észhez térjen. Azt, hogy ezt a pofont áprilisban megkapja-e vagy nem kapja meg, csak a társadalom józanságán, erején, a nemzeti elkötelezettségű, és a gyermekeik jövőjét féltők összetartásán, hitén múlik. Ehhez kellene a Mi Hazánk józansága, belátása és önvizsgálata – amíg nem késő.

–      Milyen esélyt lát a Fidesz számára a 2026-os választáson?

–      Nem vagyok jós, és nem akarok sem fölösleges reményt sem fölösleges kesergést előidézni. Amit ma látunk, az egy gyenge, gyűlölködő, a haza iránt semmit nem érző, buta és fellengzős ellenzéki felhozatal, és egy sok választót vesztett, de ennek ellenére még ma is a legerősebb nemzeti elkötelezettségű, keresztény kultúrára építő (kormány)párt. Lehet itt szépeket mondani, lehet reménykedni vagy rémeket látni. A magyar nemzet sokszor került drámai helyzetbe saját értetlensége, elégedetlenkedése okán. Akár melyik párt nyer, annak hatalmas feladatai lesznek. Erkölcsi és gazdasági háború van, amit meg kell oldani. De facto háború van, amely minket is fenyeget, mert hülyék, árulók, és sátánista őrültek vezetik Európát és a világot. A háborúból ki kellene maradni… és ha mindez megoldódnék, akkor egy őszinte, tisztességes, erkölcsös, magyar és keresztény államot kell majd felépíteni. Ismét! Nem politikai kereszténységet, nem öntömjénezőt és nem gyűlölködőt, szembenállót. A legnehezebb feladat: Politikusként tisztességesnek maradni, nem keresni erkölcstelenül és teljesen indokolatlanul – akár ellenzékben, akár kormánypártiként – hatalmas összegeket, miközben ők döntik el a legalacsonyabb jövedelmek összegét. Akkor lenne igazán jó parlamentünk, ha a képviselőknek nem járna tiszteletdíj és eltörölnék a mentelmi jogot… Amíg ez nem történik meg, addig majdnem mindegy lenne – egy normális világban –, hogy ki nyeri a választást. Persze most, sokkal nagyobb a tét.  

–      Miért említette a beszélgetés elején a római erkölcstelenséget. Mi az, ami erre emlékezteti Önt?

–      Megszűnik lassan a jogbiztonság, ahogyan a Római Birodalomban sem a jog, hanem az előmenetel, a hatalom akarata érvényesült, jogi köntösbe bujtatva. Tehát; a jog megszűnt, a teremtéssel ellenkező erkölcstelenséget ismerik el Európában normálisnak, a gyermekek megrontásának törvényesítéséért harcolnak bizonyos liberális civilszervezetek, az Unió vezetése és többsége bűnözőket véd, hazaárulókkal üzletel. Teljes szexuális szabadosságban élnek a társadalmak, az abortuszt alapjogként ismerték el, dúl az erőszak a világban. A keresztény egyházak is elismerik az isteni törvényekkel ellenkező magatartásokat, megtagadják a tanítás alapjait és alkalmazkodnak a sátáni világhoz. Ez az összeomlás felé vezető biztos út. Ugyanakkor primitív hordák támadják a mai "Uniós birodalmat". Mintha csak ugyanazok a kezek írták volna a római és a mai kor történelmét. És hozzáteszem, a római korban is a hűséges és a krisztusi tanításhoz ragaszkodó keresztényeket üldözték, akárcsak ma. Végül mégis a keresztények, a keresztény életszemlélet mentette meg Európát és a világot. Ma is így lesz, de rettenetes szenvedések után. Mert amit ma látunk és tapasztalunk, az magában hordozza a sok évszázada felgyülemlett, rossz, téves irány miatt kialakult bajokat. A megtisztulás nem marad el, mert a természet mindent megöl, ami természetellenes. Látjuk az árvizeket, a földrengéseket, a hurrikánok pusztítását… és a háborút szerte a világban. Ezt sem Isten akarja, hanem az emberi balgaság idézte elő.

–      Ön szerint mit tehetünk mi, a túlélés érdekében a politikában?   

–      A politikában nincs különösebb tennivalónk. Amikor szavaznunk, akkor ne a politikusok megélhetését, és hazudozásait vegyük figyelembe, hanem a nemzet érdekeit. A nemzet érdeke pedig a béke, a teljes függetlenség, a jogbiztonság, az etnikai határok nemzetközi újratárgyalása, hiszen egyszer és mindenkorra meg kell szüntetni a magyarok kárpát-medencei elnyomását…

–      Hiszen, erről szólnak az autonómia-törekvések?

–      Az autonómia nem megoldás egy nemzet életében! Az maga az önkéntes lemondás arról, ami a miénk… de kérem, ez legyen egy másik beszélgetés témája.

 

–      Köszönjük a lehetőséget…

Fotók és szöveg: Dr. Vassy László

Nemzeti Internetfigyelő