Magyar vérmérgezés Nagyváradon

 

Amíg az idei évet úgy kezdtük, hogy jobbra, könnyebbre vártunk, alig érkezett meg a tavasz, és rádöbbenünk, hogy itt állunk egy új, nagy háború küszöbén.

Mi éppen a közelgő választás eredményében látjuk megmenekülésünk zálogát, a megfelelő szövetségesekben és a külpolitikai rátermettségünkben reménykedünk. Ám, oda jutottunk, hogy a külső tényezők nyomatékosabban befolyásolják a jelenünket és megpecsételik a jövőnket, a megmaradásunkat is. Elengedhetetlen a rátermett vezető, aki tisztán látja az eseményeket és a közelgő veszélyt.

Ám, mi sem ülhetünk karba tett kézzel. A politika olyan, mint a kártya, néha 19-re is húzni kell, és szövetségesekből lesznek a legalattomosabb árulók, amint azt már megtapasztalhattuk történelmünk során.

Ebben a helyzetben csak magunkra és a hitünkre számíthatunk, ami megtartott minket a tatár dúlása során, a török iga alatt és a Habsburg uralom évszázadaiban is, valamint a kommunista diktatúra idején. Most azonban alattomosabban támadnak bennünket. A rabló államok területeinket, hegyeinket, erdőinket, bányáinkat, minden valaha volt gazdagságunkat megszerezték, de ez sem elég nekik. Útjukban vannak a magyarok, ezért aztán évtizedeken át ölték, elüldözték őket.

A megmaradtaknak igyekeztek elvenni a nyelvét, a vallását, a hagyományait. Bekeverték őket, nevüket saját nyelvükre írták át. Ma pedig, miután kevesen maradtak, igyekeznek a múltat is eltörölni. Elveszik a még megmaradt magyar tulajdonokat, ahogyan ez történik ma a három évtizede, mesterségesen létrehozott Szlovákiában (Észak-Magyarországon), a Benes-dekrétumra hivatkozva. Börtönbe zárják azokat, akik felemelik a szavukat ez ellen.

A román állam és a mindenhol jelen lévő szabadkőművesek még ennél is aljasabbak. A 900 éve alapított premontrei rendet szeretnék végképp eltörölni Romániában, a Partiumban, Nagyváradon. Egyszerre támadják a magyarokat és a renden keresztül a Katolikus Egyházat, a kereszténységet, végső soron Istent fogva perbe akárcsak annak idején a sátánista bolsevikok a Szovjetunióban.

Mert, senkit ne tévesszen meg a kommunikált látszat! A nagyváradi kilakoltatási ügy nem Anzelm apát kiköltöztetéséről szól. A nagyváradi cirkusz a premontrei rend elüldözéséről, a történelmünkben jelentős szerepének eltörléséről és megkockáztathatjuk, hogy a magyar nyelvű mise nagyváradi megszüntetéséről szól. Sőt, ha a reformátusok elleni támadást is számításba vesszük, a nagyváradi magyar keresztények üldözéséről beszélhetünk. 

Azt nagyon jól tudjuk, a saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy Románia korántsem demokratikus és még kevésbé jogállam. Ott bárkivel bármi megtörténhet. És ehhez asszisztálnak saját, magukat magyar embereknek nevező árulóink, akik nem harminc, hanem két ezüstért is elárulnák, de el is árulják akár Krisztust is. 

A csonkaországban sokan vonogatják a vállukat a külhoni problémák hallatán, ami érthetetlen, hiszen, ha a magyarságot támadják, mindannyiunkat támadnak. A most szövetségesnek tűnő, saját területükön magyarokat vegzáló államok vajon mit tesznek, ha éles helyzetben kell kiállniuk Magyarország mellett? Talán, félreteszik a magyar-gyűlöletüket? Nem fognak éppen úgy a csonka Magyarország vesztére cselekedni, ahogyan teszik azt a területükön élő magyarokkal? Ezekre a kérdésekre kéne magunkban választ keresni, mielőtt kijelentjük, hogy most nem időszerű megvédeni sajátjainkat.

Talán, végignézzük, ahogyan a testvérünket agyonverik, mert maradt még a tányérunkon egy falat az ebédünkből? Majd nyáron sajnálkozunk az iskolaigazgatón, akit a tót bíró nyolc évre ítél és Anzelm atyán, aki addigra utcára kerül? Nosztalgiázunk majd képeket osztogatva a valaha volt premontrei templomról, amit addigra lebontanak? Emlegetjük majd, hogy Váradon magyarul is beszéltek hajdanán? Addigra már késő lesz.

Hagyjuk a külpolitikát vezetőinkre, de a sajátjainkat védjük meg, hiszen ebben mindenki felelős! Ha a háború szele minket is elér csak magunkra és a sajátjainkra számíthatunk! Amikor az ellenséges szláv harapófogó fojtogat és elárul, csak a magyarjainkra és a székelyeinkre számíthatunk és utolsó reményünk a hitünk Istenben. Ha széthúzunk, elpusztulunk, de ha együtt, összefogva védjük Mária országát, megmaradunk és hitünk segítségével gyarapodunk. Álljunk ki magyarjainkért és álljunk ki magyar kereszténységünkért, akkor a történelem viharai nem érnek minket felkészületlenül!

Ha a választási kampány őrülete elvonja a magyar társadalom figyelmét a magyarok elleni szlovák és román terrorról, akkor bárkit választ is a csonkahoni társadalom, ez a terror ránk is éppen olyan hatással lesz, mint a közvetlenül érintett magyarokra. Mert ha a test bármelyik pontját sérülés éri, az az egész testnek fáj, de a sebfertőzésből eredő vérmérgezés az egész testet pusztíthatja…

(CzA)