A
nemzetközi kisebbségi jogvédelem egy nagyon jól jövedelmező üzletág, amely a globális,
demokráciának hazudott liberális diktatúra egyik mellékterméke.
Manapság a megkülönböztetés egyenlő a diszkriminációval, már nem is veszik figyelembe,
vagy nem akarják érteni, hogy a megkülönböztetés akár pozitív is lehet. Ahol
valaki megkülönböztetést vél vagy akar felfedezni, rögtön megjelennek az
alapítványok jól fizetett ügyvédei és igyekeznek megtömni zsebeiket, a – mások
valós vagy mondvacsinált sérelmeiért a bíróságok, érzékenyített jóvoltából,
legtöbbször irreálisan magas összegű – kártérítésből. Mint minden, a „demokráciához”
köthető elmebeteg, de ma normálisnak tartott társadalomellenes jelenség, ez a
fajta „jogvédelem” is a tengeren túlról származik, akár a mi derék „civil”
alapítványaink.
Munkájuk
azonban nem merül ki csupán a pénzszerzés eme aljas és embertelen kivitelezésében.
Elsődleges, de rejtett céljuk a gyűlöletkeltés, szegregáció generálása a
társadalom bizonyos, jó előre célba vett rétegei között. Ám, minden esetben a
másik felet ők szegregálják ezzel az eljárással. Miután az Egyesült Államokban
sikeresen végrehajtották a társadalom szétválasztását, szegregálását, hiszen a
különböző rasszok képviselői talán sohasem gyűlölték egymást annyira, mint
manapság, Európa vált második kísérleti telepükké.
Nyugodtan
kijelenthetjük, hogy sohasem volt ekkora indulat, ellentét a hetero és homo
beállítottságú emberek között, mint most, hiszen korábban nemigen foglalkoztak
egymással. A kemény lobbi azonban meghozta a várva várt eredményt…
Sohasem
volt gond, ha a négert négernek nevezték, hiszen ők is ezzel a megszólítással
illették/illetik egymást. Most kötelező a színesbőrű megnevezés, ami korántsem
helytálló, amikor olyan sok eltérő bőrszín létezik, és ez így van jól. Az
afro-amerikai megnevezés pedig egyenesen sértő, hiszen éppen ezzel bélyegzik
meg őket, hangsúlyozva: ők nem igazi amerikaiak. No, de nem is ez a lényeg,
hanem a sok per, a sok millió dollár és a néger lakosság rasszizmusra való felbujtása,
amivel senki sem nyer, ellenben mindenki veszít – a négerek, akiknek semmivel
sem lett könnyebb az életük, a fehérek, a más fajhoz tartozók, az állam, a
gazdaság, az egész társadalom – a felbujtókat és az ügyvédeket kivéve.
Most
ugyanez a színjáték folyik a szemünk előtt Magyarországon. A hetero és a homo
már kellően gyűlöli egymást, ezen a „project”-en már csak csiszolgatni kell. A
cigányügy megvalósítása azonban még sok „munkát” igényel az alapítványok és a
jogtól, az erkölcstől, és az emberségtől távol álló ügyvédeik és érzékenyített
bíróik részéről. Igyekeznek a tengerentúli, jól bevált taktikát nálunk is
gyümölcsözővé tenni.
Azzal
kezdték, hogy kijelentették: a cigányt tilos és sértő cigánynak nevezni. – A
cigány, ezentúl roma lesz, mert ők azt mondják, és kész! – A „roma” szó lovári
nyelven embert jelent, ezek szerint a
nem roma nem ember. Sokan büszkén vallják magukat cigánynak. Ők tán nem
emberek? A magyarok, németek, franciák, angolok, kínaiak, afrikaiak, zsidók,
oroszok, és még sorolhatnánk… – nem emberek? Ez bizony diszkrimináció a
javából!
Évek
óta táplálják a cigányokba a nacionalizmust, a magyargyűlöletet, és azt, hogy
fölösleges erőfeszítés kitörniük, hiszen elég, ha elveszik azt a „nem embertől”,
a „paraszttól”, amire szükségük van. Érdekes és ismerős vallási szemlélet… Ezt volt
hivatott igazolni a megélhetési bűnözés fogalmának bevezetése is, amely az
SZDSZ-es Kuncze Gábor ex-belügyér nevéhez kötődik, de ugyanezt a mentalitást
támogatja a „börtön-biznisz” és az „oktatási biznisz” is. Igen, üzlet, méghozzá
nagyon jól jövedelmező. Azt sokszor hallhatjuk, olvashatjuk, hogy az államot perbe
fogók könnyedén jutnak hatalmas összeghez, ám arról ritkábban esik szó, mennyi
pénz üti az ügyvédek markát. Az utóbbi időben furcsa megállapodások kerülnek
napvilágra, amelyekben a kártalanított kisebbségi 30, míg az ügyvéd 70%-ot
tehet zsebre. A jognak nevezett maffia-módszer rohamosan fejlődő iparággá
nemesedett, bírói segédlettel.
Az
fent említett „oktatási biznisz” alapját Magyar Bálint, a 2002-2006 között
hivatalban lévő oktatási miniszter – igencsak fondorlatos módon –, teremtette
meg, diszkriminációellenes törvénymódosításával.
Ez
a törvény ugyanis, amely elvileg a felzárkózást hivatott előremozdítani, éppen
a felzárkóztatást elősegítő speciális osztályok létét és létrehozását
akadályozta meg. Hogyan lehetne problémás, viselkedészavarokkal küzdő, vagy
egyszerűen csak kevesebb ismerettel rendelkező, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket
integrálni, ha nem kapnak speciális szakmai segítséget? Ezt a cigányokra
élezték ki, de más, fogyatékkal élő vagy speciális foglalkozást igénylő
gyermekeket is máig súlyosan érint.
Ettől kezdve a liberális (Soros) alapítványok szabad
utat és a bíróságoktól szabad kezet kaptak a önkormányzatok és a hozzájuk
tartozó iskolai intézmények vegzálására és perelésére.
A
gyöngyöspatai ügy sokáig árnyékba húzódó főszereplője, az Esélyt a Hátrányos
Helyzetű Gyermekekért Alapítvány 2003-ban, Miskolcon „debütált”, próbapert
indítva a helyi önkormányzat ellen. A Nyílt Társadalom Alapítvány védőszárnyai alatt
ténykedő alapítvány tehát, már alapos szakmai felkészültséggel rendelkezett, amikor
a gyöngyöspatai „hátrányos helyzetű”-nek titulált diákokat és azok szüleit
milliós kártérítés összegével kecsegtette. A feltüzelt kisebbséget később
anyagiak híján magára hagyták – napjainkig.
A
Magyar Bálint által ránk maradt oktatási törvénynek köszönhetően, az elmúlt
hetek feszültsége, és az ehhez hasonló perek bármikor megismétlődhetnek.
Joggal
tehetjük fel a kérdést: Miként lehetséges az, hogy egy ilyen –, finoman szólva
is – félresikerült oktatási törvénymódosítás még az elmúlt tíz év után is
életben van, életben lehet? Miért nem foglalkozott az elmúlt tíz évben senki,
egyetlen illetékes szakember sem, ezzel a botrányos, súlyos hátrányt okozó
törvénnyel? Miért van ekkora hatalma – az ígéretekkel ellentétben –
Magyarországon George Soros civilszervezeteinek, és mit csinál a
Nemzetbiztonság, miközben mi magunk biztosítjuk az ellenségnek a kivégzésünkhöz
szükséges lőszert? Miért nem vette észre a titkokat oly jól ismerő szerv azt a
szervezkedést, amelyet ezek a belháborút előidézni akaró „endzsiók” szerveztek
meg éveken keresztül?
Egy
biztos. Itt, ebben a helyzetben sem nyerhet senki. Veszít a cigányság, hiszen a
halvány esélytől is megfosztják, hogy integrálódhasson. Veszítenek a magyarok,
hiszen állandó gyűlölet és feszültség közepette nem lehet élni és dolgozni, még
kevésbé tanulni. Veszít a társadalom, hiszen végzetesen megosztottá válik,
veszít az állam, a kormány, a gazdaság, és teljesen hiteltelenné válik a
taláros társadalom, amely a civil társadalom erkölcsi normáinak tükrévé vált. S
ennek a tükörnek a foncsorja meglehetősen töredezett immár… Gyöngyöspata után pedig,
egészen homályossá vált.
Az
egyetlen nyertes az, aki ezt az ördögi játszmát kitervelte, hiszen örök
igazság: „divide et impera” – és ma éppen ez történik az élet minden
szegmensében: az erkölcsöt, a jogot, az emberséget illetően.
És
az SZDSZ-es örökség, a kifacsart és gyermekellenes oktatási törvény máig
lehetőséget ad a roma társadalom mélyen tartására… mert azt mi nem változtattuk
meg… ergo: közös a bűn!
Czeglédi
Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése